+36 1 257 7119 | +36 1 260 0799 | info@euromagnet.hu

Termékek

Címkék

Nagy áttörést értek el a fúziós energia terén

Fúziós energia=világbéke.
Egy új fűtőanyaggal sikerült tízszeres energiaszintet elérni. 
Nincs üvegházhatású gáz kibocsátás sem, és biztonságos is.

 

 Wendelstein 7-X sztellarátor mágnesei2050-re indulhat be az első áramot termelő fúziós erőmű, ami tisztább, biztonságosabb versenytársa lehet a mai atomerőműveknek.
 
A nemzetközi összefogásból a csillebérci fizikusok és mérnökök is jócskán kiveszik a részüket, velük beszélgettünk arról, hogy hol tart most a kutatás, fejlesztés, milyen akadályokat kell legyőzni a plazma igába hajtásához. 

 

a cikkből:
plazma csapda"Ha egy ilyen százmillió fokos anyagot belerakunk mondjuk egy acél tartályba, nem történnek jó dolgok. Amint érintkezik az edény falával, az edény fala elpárolog, a plazma meg lehűl – egy jól működő fúziós reaktor esetében viszont a folyamatosan meleg plazma, meg egyben maradt tartály a kívánatos. Ezt a kardinális problémát tehát valahogy át kell hidalni. És itt jön a fizika, hogy megmentse a napot. Tudniillik az elektromosan töltött részecskék mágneses térbe kerülve a Lorenz-erő hatására elkezdenek rendezetten, a mágneses erővonalak körül spirál pályán mozogni, míg el nem érik a mágneses tér határát. Ha valahogy olyan mágneses teret lehetne létrehozni, ami saját farkába harap, akkor a részecskék nem fognak lelépni róla – ez a mágneses plazmaösszetartás alapgondolata.
Az a terv tehát, hogy a plazmát mágnesesen lebegtetni kell a reaktortérben, hogy ne érjen hozzá a tartály falához. Ehhez elektromágnesekre van szükség, mivel az állandó mágnesekkel nem lehet elég erős és megfelelő geometriájú teret előállítani. A lineáris mágneselrendezéssel – azaz ha csak egymás mellé teszünk sok tekercset – az a gond, hogy az erőtér végén kilépnek belőle a részecskék. Ezt úgynevezett mágneses tüköreffektussal lehet csökkenteni, de bizonyos szögek mentén így is nagy a kiszóródási veszteség, ilyen módon nem lehet gazdaságos energetikai reaktort építeni. Mind a szovjet, mind az amerikai tudósok előálltak olyan reaktor koncepcióval, amelyben az alap ötlet a mágneses erőtér önmagába zárása volt, azaz összehajtották a henger két végét. Így születtek az úgynevezett toroidális mágneses összetartású mágneses berendezések. Az egyik fajta, jelenleg legelterjedtebb kísérleti szerkezet a tokamak, ami orosz mozaikszó és annyit tesz, hogy “toroidális kamra mágneses tekercsekkel” (тороидальная камера с магнитными катушками, toroidalnaja kamera sz magnyitnimi katuskami). Kifejlesztése a Kurchatov Intézetben dolgozó Igor Jevgenyevics Tamm és Andrej Dimitrijevics Szaharov nevéhez fűződik. A másik, jóval bonyolultabb felépítésű szerkezet a sztellarátor, amit az amerikai Lyman Spitzer talált fel 1951-ben. Rendkívül bonyolult geometriája miatt irtó nehéz megépíteni, mostanában jutottak el odáig a szuperszámítógépek, hogy kellő számítási kapacitás áll rendelkezésre ezek megtervezéséhez. (Ezért elterjedtebbek a tokamakok.)"
 
Forrás :http://index.hu/tudomany/2017/10/25/a_legbonyolultabb_dolog_lesz_amit_valaha_ember_epitett/