Az esemény a naptevékenységi maximum környékén zajlik, de egyáltalán nem pillanatszerű. A mágneses tér átfordulása lenyűgöző téma. Úgy nő fel az ember, hogy azt hiszi, az észak felé mutató iránytű tévedhetetlen eszköz, aztán kiderül, hogy a mágneses pólus vándorol, és néhány százezer évente a Föld mágneses tere teljesen megfordul. 

Legalábbis a Föld nem olyan, mint a Nap, ahol az átfordulás 11 évente megtörténik.

 

A Nap pólusainak átfordulása összefügg a csillagunk 11 éves aktivitási ciklusával. Az átfordulás valóban hajlamos egybeesni a napmaximum idejével, vagyis az aktivitás csúcsával, de nem pontosan. A napmaximumot a napfoltok és a Nap felszínén megjelenő hűvösebb területek száma alapján becsülik, és általában utólag határozzák meg, mivel a napfoltok maximális száma ciklusonként eltér.





 

„A napmaximum definíciója az, amikor a napfoltszám a legmagasabb” – mondta az IFLScience-nek 

Dr. Rachel Howe, a brit Birminghami Egyetem napfizikusa. „Ugyanakkor jellemzően azt is látjuk, hogy ekkor történik meg ez a polaritásváltás. 

Aztán a következő ciklusban minden újra lejátszódik, csak éppen az ellenkező irányban.”

Magát az átfordulást is nehéz egyetlen pillanathoz kötni, még ha vannak is mérhető hatások, amelyeket nyomon tudunk követni. A Nap mágneses tere messze túlnyúlik a csillagon: egyes erővonalak szorosan a felszín közelében hurkolódnak, míg a pólusokhoz tartozók egészen a Naprendszerbe nyúlnak. Ráadásul a Nap változó mágneses tere egy, a nap-egyenlítő síkjából kiinduló áramréteget (áramlapot) is létrehoz. Az áram erőssége parányi – mindössze a négyzetméterenkénti amper tízmilliárdod része –, de a réteg majdnem olyan széles, mint a Föld, és milliárd kilométereken át húzódik. Mind a pólusok mágneses térerősségének változása, mind az áramréteg alakulása jelzi az átfordulást. Először a pólusmezők gyengülnek, kaotikusabbá válnak, végül nullára csökkennek, mielőtt az ellentétes polaritás megjelenne. Ugyanezen időszak alatt a mező változásai miatt az áramréteg erősen hullámossá válik.

 


Akkor miért olyan nehéz azt mondani: „Na, most történik”? Mert a folyamat sem nem azonnali, sem nem élesen elkülönülő. A mező a nulla körül ingadozik, és a kaotikusból az átforduláson át a stabil állapotba való átmenet akár évekig is tarthat. Dr. Howe kutatása például már a következő, a 26-os napciklushoz kapcsolódó mágneses aktivitás kezdetét is azonosítani tudta, miközben még hónapok választottak el bennünket a 25-ös ciklus maximumától. A jelenlegi ciklus 2024 októberében érte el a csúcsát. „Néha egy ciklus vége felé már látni lehet, hogy a következő ciklushoz tartozó régiók magasabb szélességeken felbukkannak, és onnan lehet tudni, hogy új ciklusról van szó, hogy ellentétes irányúak” – mondta Dr. Howe az IFLScience-nek.


A heliszferikus áramlás (pontosabban: heliszferikus áramlemez / heliospheric current sheet) a Nap mágneses teréhez kötődő, hatalmas kiterjedésű elektromos áramréteg a Naprendszerben.

  • A Nap mágneses tere és a napszél (kiáramló töltött részecskék) együtt „kihúzza” a mágneses mezőt a Naprendszerbe.

  • Ennek eredményeként a heliszférában kialakul egy vékony átmeneti felület, ahol a mágneses tér iránya északi és déli „szektorok” között átfordul.

  • Ezen a felületen folyik az a nagyon gyenge, de óriási kiterjedésű áram, amit heliszferikus áramlemeznek nevezünk.

Miért érdekes?

  • Napmaximum környékén az áramlemez általában erősen hullámos, mert a Nap mágneses tere bonyolultabb.

  • Napminimum idején általában sima, kevésbé hullámos, mert a mágneses tér rendezettebb.

  • Az áramlemez alakja és „hullámossága” jól jelzi a Nap mágneses ciklusának állapotát és a pólusváltás körüli átmenetet.

Forrás: https://www.iflscience.com/the-suns-magnetic-poles-have-flipped-and-it-was-not-a-smooth-process-82593#